Jelenlét
A jelenlét egyre ritkább.
Látszólag együtt vagyunk – testben, egy térben, egy kapcsolatban –, de nem vagyunk
ott igazán.
Mert máshol járunk. A fejünkben. A telefonban. A múltban. A félelmeinkben.
És közben nem vesszük észre, hogy az élet nem ott történik – hanem itt.
A jelenlét nem hangos.
Nem hirdeti magát.
Nem kéri, hogy észrevegyék.
Egyszerűen csak van.
És ha ott van, minden más minőségűvé válik.
Egy tekintet mélyebbé válik.
Egy érintés tovább marad.
Egy szó nem csak elhangzik, hanem megérkezik.
A jelenlét az, amikor nem menekülsz.
Nem próbálsz jobbnak, tökéletesebbnek, erősebbnek tűnni.
Nem vagy a jövőben, nem elemzed a múltat.
Csak figyelsz. Érzel. Vagy.
A férfi jelenléte nem a dominanciában van.
Nem az izomban. Nem az irányításban.
Hanem abban, hogy nem fut el saját magától.
Egy férfi, aki jelen van, az nem akar meghódítani –
hanem kapcsolódni akar.
Nem akar irányítani –
hanem jelen lenni, együtt lenni, együtt mozdulni.
Sokan azt hiszik, a jelenlét valami „meditációs maszlag”.
Valami spirituális hókuszpókusz.
Pedig a jelenlét a legkonkrétabb dolog a világon.
A jelenlét az, amikor nem akarod, hogy más legyél.
Csak ott vagy, az adott pillanatban, az adott testtel, az adott érzésekkel –
és nem szégyelled.
Amikor férfiak beszélnek nekem arról, hogy nem érzik a kapcsolatukat,
hogy üres a szex, fáradtak a beszélgetések,
mindig visszatérünk ide:
már nem vagytok ott egymásnak.
Csak működtetitek a kapcsolatot, mint egy gépet.
De közben nem élitek. Nem vagytok benne. Nem vagytok ott.
És a legszomorúbb az, hogy ez tanulható.
A jelenlét tanulható.
De csak akkor, ha mersz szembenézni azzal, hogy eddig nem voltál jelen.
A jelenlét ott kezdődik, amikor nem azt kérdezed:
„Mit kell csinálnom?”
Hanem azt:
„Mit érzek most? Hol vagyok most? Milyen vagyok most?”
Egy ölelés jelenléttel – gyógyít.
Egy érintés jelenléttel – felszabadít.
Egy együttlét jelenléttel – egészen más dimenzió.
Ezért dolgozom emberekkel, akik nem azt akarják, hogy valamit „javítsunk meg”.
Hanem azt, hogy végre újra jelen legyenek.
A testükben. A kapcsolatukban. Önmagukban.
Ha egyedül vagy, ez az út akkor is rád vár.
Mert nem a másik tesz jelenlévővé –
hanem te önmagadban tanulod meg ezt.
És ha már jelen tudsz lenni magadnak – akkor tudsz igazán kapcsolódni is.
Ha párban vagytok, a jelenlét újraéleszti a szikrát.
Nem a trükk, nem a technika.
Az, hogy figyelsz.
Nem csak a tested van ott – hanem te magad is.
Ez az ötödik kapu.
A lezárás – és a kezdet.
Mert minden itt dől el.
A test, a vágy, az érintés, a szó – mind itt, a jelenben élnek.
És ha nem vagy ott – akkor minden elhal.
De ha ott vagy, akkor a legegyszerűbb pillanat is szentté válik.
Ezért hívlak ebbe a térbe.
Hogy megtanulj újra jelen lenni.
És ne csak nézd az életed – hanem éld is.