Testiség
A testiségről nem beszélünk eleget.
Ha mégis szóba kerül, legtöbbször suttogva, zavartan, elhallgatva történik.
A test ma is tabu – miközben ott kezdődik minden.
A test a kapu, amin keresztül megérkezünk az életbe, és amin keresztül kapcsolódni
tanulunk.
A test nem csak hús, bőr, és csont.
A test emlékeket hordoz.
Nyomokat, érintéseket, elfojtásokat, vágyakat.
És a legtöbb férfi nem is sejti, mennyi el nem mondott történet él a bőre alatt.
Amikor testiségről beszélek, nem a szexre gondolok.
Legalábbis nem csak arra.
Testiség az, amikor valaki úgy néz rád, hogy beleremeg a vállad.
Amikor valaki megérint, és a lelked is megmozdul.
Amikor a közelség már önmagában izzik – nem kell hozzá aktus, csak jelenlét.
Sokan félnek a testiségtől, mert azt hiszik, az mindig valami erotikus, valami
veszélyes.
Pedig a testiség nem bánt.
A testiség gyógyít.
A testiség abban a pillanatban kezdődik, amikor elfogadod: ez itt a tested.
Ez a tested formája, illata, sebezhetősége, öröme.
És ha nem ismered meg, ha nem merülsz bele, akkor soha nem leszel valóban otthon
önmagadban.
Láttam már férfiakat, akik büszkén hordták az izmaikat,
de elrejtették a vágyaikat.
Láttam olyanokat is, akik a testüket kizárólag eszközként használták: mások
kielégítésére, elismerésért, vagy csak azért, hogy ne kelljen érezniük semmit.
De a test nem eszköz. A test tér.
Egy olyan tér, amiben felfedezheted önmagad – ha elég bátor vagy hozzá.
Én nem azért dolgozom férfiakkal – melegekkel, párokkal –, hogy technikákat
tanítsak.
Nem azért, hogy jobban teljesítsenek, vagy hogy „megoldjam” a kapcsolatukat.
Azért vagyok, hogy teret adjak a testnek.
Hogy végre legyen egy hely, ahol nem kell szégyellni a vágyat.
Ahol nem kell félni az érintéstől.
Ahol a meztelenség nem pusztán fizikai – hanem belső.
A testiség ott kezdődik, amikor nem azért vetkőzöl le, hogy kívánatos legyél,
hanem azért, mert nem akarsz többé elbújni.
Egyre többször keresnek meg olyan párok is, akik már „nem érzik egymást”.
Van szex – de nincs jelenlét.
Van együttlét – de nincs kapcsolódás.
És amikor beszélgetünk, mindig ugyanoda jutunk:
a testben nincs otthon egyikük sem.
Nem beszélgetnek róla. Nem kérdeznek. Nem hallgatják meg egymás vágyait.
A test egy program lett, nem egy világ.
És én segítek nekik újra belépni ebbe a világba.
Amikor egy pár eljön hozzám, nem az a cél, hogy „jobb legyen a szex”.
Hanem hogy újra merjenek egymásra nézni.
Hogy elhangozzanak azok a mondatok, amiket évek óta kerülnek:
„Nem érzem, hogy figyelsz rám.”
„Félek megérinteni, mert nem tudom, mit vált ki belőled.”
„Hiányzol, még akkor is, ha ott vagy mellettem minden este.”
A testiség akkor kezd igazán működni, amikor végre őszinték vagyunk.
Nem tökéletesek – csak jelenlévők.
Nem tökéletesek – csak jelenlévők.
És amikor egy férfi végre meglátja önmagát a testében, akkor történik valami.
Valami finom, valami mély.
Valami, amit nem lehet szavakkal leírni, csak átélni.
Ezért mondom:
ha úgy érzed, nem vagy kapcsolatban a testeddel –
vagy ha a pároddal már csak egymás mellett léteztek, de nem együtt –
gyere el. Beszélgessünk.
Nem megoldani fogjuk – hanem együtt visszatérünk ahhoz, ami igaz.