Vágy
A vágy szó sokakban feszültséget kelt.
Van, akinek piszkos. Másnak veszélyes.
Megint másnak túl sok.
És van, aki úgy él, hogy nem is engedi meg magának érezni.
A vágyat megtanították nekünk elfojtani.
Ha férfi vagy, kontrolláld.
Ha meleg vagy, szégyelld.
Ha érzéki vagy, legyél csendben.
És ha mégis felébred benned, hát takard el, gyorsan csináld, ne beszélj róla – mintha
valami bűn lenne.
De mi van akkor, ha a vágy nem bűn?
Mi van akkor, ha a vágy nem az ördög, hanem iránytű?
Ha nem a gyengeség jele, hanem a legőszintébb belső mozdulatod?
A vágy bennünk születik – nem tanítják, nem csináljuk, nem gyártjuk.
Jön.
Megmozdít.
Felkavar.
És ha nem figyelünk rá, akkor belül emészt el minket.
Én láttam már férfiakat, akik boldog kapcsolatban éltek – csak épp semmit nem
mertek megélni.
A test működött. A rutin ment.
De a vágy? Az egy sötét sarokban sírdogált.
Mert a vágy nem illik a mindennapokba.
Mert a vágy kényelmetlen.
Mert a vágy zavarba ejtően őszinte.
És ez az, ami miatt félelmetes.
Mert ha kimondod, hogy mire vágysz, akkor már nem tudsz visszalépni.
Akkor az ott van.
Létezik.
És lehet, hogy a másik nem érti, nem akarja, nem tudja befogadni.
És akkor te ott maradsz a saját vágyaddal – meztelenül.
De tudod mit?
Ez nem tragédia.
Ez szabadság.
Amikor végre mersz vágyni, és nem azért, hogy elérj valamit –
hanem azért, mert vágyakozni emberi.
A vágy nem csak szex.
A vágy az, amikor közelebb akarsz kerülni valamihez.
Valakihez. Önmagadhoz.
És ezt lehet egy simításban, egy csókban, egy tekintetben is megélni.
Vagy egy teljes együttlétben, ahol végre nem játszotok szerepeket.
Én sok férfival beszélgettem, akik azt hitték, „rossz, hogy ennyire kívánok.”
És én mindig azt mondom nekik:
a kérdés nem az, hogy vágysz-e – hanem hogy mit kezdesz vele.
Elnyomod? Elhazudod? Másra vetíted?
Vagy megtanulsz vele élni, figyelni rá, beszélni róla, megélni – de nem kihasználni.
A párok, akik eljönnek hozzám, gyakran épp itt akadnak el.
Nem a szex hiányzik.
A vágy.
Mert nem beszélnek róla.
Mert ha van is, nem egymás felé áramlik.
És akkor jön a frusztráció, a félrelépés, vagy csak az elhidegülés.
És mindezt el lehet kerülni – ha kimondod, mire vágysz.
Ezért hoztam létre ezt a teret.
Hogy lehessen beszélni a vágyról.
Nem pornóban, nem fantáziában, nem szégyenkezve.
Hanem itt. Emberként. Testben. Lélekben.
Ha úgy érzed, a vágyad zavaros, túl sok, vagy már el is veszett –
gyere.
Egyedül, ha keresed önmagad.
Vagy a pároddal, ha nem találjátok egymáshoz az utat.
Itt senki nem ítélkezik.
Itt csak figyelek. Kérdezek. És teret adok.